A milánói karácsonyikalács. Nagyon szeretem. Minden január elején, amikor síelni megyünk, szinte az ember után dobják féláron, harmadáron. Ilyenkor az egész síelés alatt panettonét falok.
Idén próbáltam ki először, legfőképpen a cukrász papírboltban vásárolt papír panettone formák miatt.
Nagy sikerrel. Amikor kivettem a sütőből, olyan hihetetlen, könnyű, foszlós és puha volt, hogy én is csak ámuldoztam magamon. Ez lesz nálunk a sláger.
Most furcsa módon, nem receptet fogok írni, hanem tapasztalatokat és észrevételeket.
A panettone tulajdonképpen egy gazdag kalácstészta, sok vajjal, tojással, tojássárgájával. Szerintem az arányok nem olyan fontosak, minden recept mást ír. A lényeg a sok vaj és a sok tojássárga. Fűszerezésnek, sok biocitrom és narancshéj, kandírozott citrom és narancshéj, mazsola esetleg még narancsolaj vagy szerecsendió.
Másik lényeges dolog a kovász. Nem kell megijedni lehet élesztőt is használni. Azonban egy hetes kovásszal az igazi. Én csak 1 napos gyors kovásszal készítettem. Végy elő fél tasak élesztőport (igen, az is jó) vagy fél kocka élesztőt és pár evőkanál (szobahőmérsékletű) liszttel és (szobahőmérsékletű) vízzel keverjük el, tejföl állagú legyen. Fél napig hagyjuk folpackkal letakarva pihenni, majd rakjunk hozzá még feleannyi lisztet, mint korábban és még vizet. Még fél nap múlva kész a gyors kovászunk, amit úgy használunk fel, mint a futtatott élesztőt.
Az igazi kovászt biorozslisztből készítik élesztő nélkül egy hétig.
A kalácstésztánkat 1,5 óráig kelesztjük, formába rakjuk, ismét kelesztjük.
A sütés is fontos magas hőmérsékleten sütjük. A forró sütő aljára pici vizet fröcskölünk és gyorsan rácsukjuk az ajtót a tésztára, hogy a gőz bent maradjon. Gyakori hiba a túlsütés, szúrjunk pálcát bele és ha nem ragad azonnal vegyük ki.
Sütőből kivéve, minden állapotban elfogy, de ha igazán sikerül, napok múlva is büszkélkedhetünk vele.
Íme egy modernebb, talán még finomabb saláta.
Ha az ember fáradtan éhesen ér haza, igazán jólesik a megérkezést követő 20. percben enni a finom, gőzölgő risottoból salátával. A hagymát megpucoljuk, felvágjuk és kezdhetjük is, amíg fő a risotto a keverés mellett elkészül a saláta és el is pakolhatunk.
A hagymát apróra vágjuk, olajon megpároljuk. Ha már átlátszó hozzáadjuk a rizst és azt is megpirítjuk. A fehérborral (nálunk éppen csak prosecco volt, de csináltam már vörösborral is, ekkor ronda barnás-lila lesz a risotto színe a végére) felöntjük és elfőzzük. A nagy lyukú reszelőn lereszelt céklát belerakjuk, elkeverjük. Az alaplevet folyamatosan adagoljuk a rizshez, hogy mindig főzelék állagú legyen, nem kell folyamatosan keverni, de két percenként minimum meg kell kavarni, mert leég a rizsből kifővő keményítő. Kb 15 perc alatt lesz kész, de nagyon fontos kóstolni, hogy ne főzzük szét még roppanósak maradjanak a szemek. Ha elégedettek vagyunk a rizsszemek állagával, eloltjuk a lángot a lábos alatt, belekeverjük a vajat, a petrezselymet és a parmezánt.
Már többször láttam a neten ezt a teát, most végre karácsony előtt Stuttgartban meg is vásároltam. 50 szál, jázminnal aromatizált, zöld teafű krizantém virágszirmokkal összefogva, kb 8-szor lehet felönteni (amit sokallok). Vizet ráöntve kinyílik és gyönyörű és pont a kedvenc teánk.
Mivel az olajban sütést nem szeretem, így tepsire rakom, olajjal megkenem és 200 C-on 20-30 perc alatt ropogósra sütöm.
A milánói karácsonyikalács. Nagyon szeretem. Minden január elején, amikor síelni megyünk, szinte az ember után dobják féláron, harmadáron. Ilyenkor az egész síelés alatt panettonét falok.
recept:
