
Görögországban is jó főzni!

Imádom a kukoricát, köretnek főleg. Ha egy kicsit feldobjuk, még villoghatunk is vele.
Íme egy modernebb, talán még finomabb saláta.
Ha az ember fáradtan éhesen ér haza, igazán jólesik a megérkezést követő 20. percben enni a finom, gőzölgő risottoból salátával. A hagymát megpucoljuk, felvágjuk és kezdhetjük is, amíg fő a risotto a keverés mellett elkészül a saláta és el is pakolhatunk.
A hagymát apróra vágjuk, olajon megpároljuk. Ha már átlátszó hozzáadjuk a rizst és azt is megpirítjuk. A fehérborral (nálunk éppen csak prosecco volt, de csináltam már vörösborral is, ekkor ronda barnás-lila lesz a risotto színe a végére) felöntjük és elfőzzük. A nagy lyukú reszelőn lereszelt céklát belerakjuk, elkeverjük. Az alaplevet folyamatosan adagoljuk a rizshez, hogy mindig főzelék állagú legyen, nem kell folyamatosan keverni, de két percenként minimum meg kell kavarni, mert leég a rizsből kifővő keményítő. Kb 15 perc alatt lesz kész, de nagyon fontos kóstolni, hogy ne főzzük szét még roppanósak maradjanak a szemek. Ha elégedettek vagyunk a rizsszemek állagával, eloltjuk a lángot a lábos alatt, belekeverjük a vajat, a petrezselymet és a parmezánt.
Már többször láttam a neten ezt a teát, most végre karácsony előtt Stuttgartban meg is vásároltam. 50 szál, jázminnal aromatizált, zöld teafű krizantém virágszirmokkal összefogva, kb 8-szor lehet felönteni (amit sokallok). Vizet ráöntve kinyílik és gyönyörű és pont a kedvenc teánk.




Mivel az olajban sütést nem szeretem, így tepsire rakom, olajjal megkenem és 200 C-on 20-30 perc alatt ropogósra sütöm.