Sohasem vonzódtam a polipokhoz, pár éve valakinél készítettünk és ettünk is de semmilyen nyomot nem hagyott bennem. Mígnem...
Sétáltam a szinte bokáig sem érő görög tengerparton. Éreztem, hogy valami hínár a lábamra tekeredett. Lenéztem és látom, hogy egy polip öleli át a bokámat. Sikítás. Féllábon ugrálás. Sikítozás. Lábrázás. Őrült gondolatok, mi van, ha egy polip mégis mérgező és mi van, ha kézzel hozzá kell érjek és a tapadókorongjait egyesével kell letépni a lábamról. Szerencsére elengedte a lábam és visszahullott a vízbe. Készítettem fotót, látszik, hogy a szeme se áll jól, 1 perc múlva pedig elúszott. Mikor magamhoz tértem, szörnyű bosszút eszeltem ki, polipot fogok enni, sőt főzni is.
Ez sajnos nem egy kiforrott recept lesz. Ettünk étteremben polipot, olyan íze és állaga volt szinte, mint a csirkemellnek. Megkérdeztük, hogyan készült, azt mondták tömény ecetben főzték 30-40 percig. Ez nagyon hihetetlenül hangzott. A neten leggyakrabban ecetes vízben való főzést ajánlanak 1 kg-os polipnál 30-40 percet, elvétve csak grillezést. A Nobuban azt mondták, hogy Görögországban a polipot nagyon túlfőzték, ők egy 3 kg-os polipot 10 percig főznek sima vízben. Adtak is kóstolót és finom lágy volt.
Azt is állítják, hogy puhítani kell. A betonhoz csapkodni amikor kifogták, hogy az izmok feltörjenek. Többek szerint amit veszünk az a polip már puhítva van.
Mi citromos, hagymás, babéros, rozmaringos vízben főztük 35 percig. (ezeket találtuk meg a görög apartman környékén, citromfa, babérbokor és rozmaring mező, hagymát vettünk) A polip teljesen összement. Végül fokhagymás olivaolajban picit megpirítottuk. Természetesen megettük, de nem voltunk elégedettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése